Vissza az olvasmányokhoz

A Fénykép Hetedik Arca

Egy fiatal muzeológus észreveszi, hogy egy régi városi fényképről eltűnt egy ember, és mindenki más elfelejtette őt. Nyomozni kezd a hetedik arc után, mielőtt a város kollektív emlékezete végleg kihal.

19 perc olvasás5 fejezet
1. fejezet

Az eltűnt arc

A fénykép hét embert örökített meg. Anna ezt onnan tudta, hogy a leltárkönyv sárgult lapján hét nevet olvasott ki, a háttérben hét széket számolt meg, a képen pedig — bármelyik nagyítón át nézte — csak hatan álltak.

A városi múzeum restaurátorműhelye az egykori ispotály nyugati szárnyában működött, ahol a falak télen is hűvösen lélegeztek, és a linóleum alatt megmaradtak a régi kőlapok rései. Anna négy hete dolgozott az alapítás kétszázadik évfordulójára készülő kiállításon, és négy hete aludt rosszul. Nem a határidő miatt. Az albumenpapír miatt, amelynek felületén valami nem akart összeállni.

A felvétel 1824-ből származott, a régi városháza lépcsőjén készült, nem sokkal azután, hogy a telepesek kijelölték Kőhíd utcáit. Az üvegnegatív elveszett, csak ez az egy papírkópia maradt, sűrű, barnás ezüstből. A hat alak szinte kifogástalanul éles: Farkas Bálint jegyző a hóna alatt szorongatott puhafedelű könyvet; Deákné Márta a város első kulcsát tartotta, két kézzel, mint egy imát; a molnármester a kalapját szorította a melléhez; a tímár, az iskolamester és a kőműves pedig úgy álltak, mintha a semmiből nőttek volna ki a lépcső kövéből.

És közöttük, a jegyző és Deákné Márta között, ahol a hetedik szék állt, volt egy folt.

Nem sérülés volt. Anna ezt tüzetesen megvizsgálta: a folt nem karcolás, nem nedvesség, nem a hordozó elvékonyodása. Az ezüstszemcsék ott sűrűbben ültek, mintha a fény valamit megérintett volna, ami azután visszahúzódott. A folt alakja pedig — ezt csak a tizedik vizsgálat után vette észre — nem gömbölyű volt. Szélesebb volt felül, keskenyebb alul. Olyan, mint egy váll.

Az ajtó nyikordult. Gergő, a gyűjteménykezelő tolt be egy kókadt kaktuszt a monitorja mellől.

– Hatan voltak – mondta, anélkül hogy ránézett volna. – A jegyző, a bíróné, a molnár, a tímár, az iskolamester meg a kőműves. Hatan. Ez így van a tankönyvben is.

– Akkor miért hét szék van a háttérben?

Gergő megállt. Visszafordult, és sokáig nézte a képet, hosszabban, mint amit a kérdés megkívánt volna.

– Mert a hetedik szék a városé – mondta végül, halkan. – Az alapítók asztalánál mindig üresen hagytak egy helyet. Vendéghely. Szokás volt.

– És ha a vendég nem jött el, miért ül valaki a széken?

Gergő nem válaszolt. Elvette a kaktuszt, és kiment, és Anna úgy érezte, mintha a szobában hirtelen kevesebb levegő maradt volna.

Délután lement a levéltárba. A leltárkönyv az 1824-es évnél lapult, vászonba kötve, a gerincén rézverettel. Anna kinyitotta az alapítók felsorolásánál, és sokáig nem értette, mit lát.

A sorok így követték egymást: 1. Farkas Bálint, jegyző. 2. Deákné Márta, özvegy. 3. Holló Péter, molnármester. 4. Szabó Ádám, tímár. 5. Kovács Jónás, iskolamester. 6. Tóth Mihály, kőműves. Aztán rés. Keskeny, vízszintes rés, egy sor magasságában. Utána pedig folytatódott a lista — de nem hetes számmal.

Valaki kitépte a hetedik nevet. Nem ollóval, nem késsel: ujjal, türelmesen, a papír rostjai mentén. A szakadás felső éle éles volt, az alsó cafatos, mintha a tépő egy pillanatra meggondolta volna magát.

Anna a fény felé tartotta a lapot. A hátoldalon, a rés alatt, halványan ott derengett valami: a tinta, amelyet a kitépett levélre írtak, átütött a következő lapra, és ott hagyott egy tükörkép-árnyékot. Betűk formája, néma, visszafelé fordítva. Egy név. Egy név, amelyet a városban ma senki sem visel.

Mögötte az olvasólámpa zümmögött. Anna lassan lejjebb eresztette a lapot, és ekkor vette észre a legfontosabbat.

A szakadás éle világos volt. Nem sárgult, nem oxidálódott, nem szívta be a száznyolcvan év port és fényét. A rostok frissen fehérlettek, mint a tegnap vágott fa.

Azt a nevet nem régen tépte ki valaki. Olyan valaki, aki még él.

Anna visszatette a leltárkönyvet a vászonba, és a tenyere nyomot hagyott a porban. Odafent, a műhelyben, a fényképen a hat alak mozdulatlanul állt a lépcsőn, és a hetedik szék üres volt — üresen, de nem érintetlenül. A kárpitján, ott, ahol a folt keskenyedett, halványan behorpadt a régi bársony.

A hiány is alakzat: ha elég sokáig nézed, kirajzolódik benne az, aki nincs ott.

Anna felment a lépcsőn, és közben azon gondolkodott, mit mond majd az igazgatónőnek. Aztán rájött, hogy nem mond semmit. Ha a város kollektív emlékezete tényleg kihalóban van, akkor nem az a kérdés, ki felejtett el kit. Az a kérdés, ki az, aki még emlékszik — és miért akarja, hogy más ne emlékezzen.

Az évfordulóig hat hét maradt. Anna letette a táskáját az asztalra, és elővette a jegyzetfüzetét. Az első oldalra felírta: hetedik. Aztán alá, kisebb betűkkel: ki tépett, és mitől fél?

Ingyenes fiókkal folytatható

A történet itt folytatódik

A folytatás (még 4 fejezet) ingyenes fiókkal olvasható tovább. Nem kerül kreditbe: ezek a történetek már megvannak, csak tudnunk kell, hol tartottál.

AstroZone a zsebedben

Az AstroZone mobilapp már elérhető a Google Play-en. Ugyanaz a fiók, ugyanazok a kreditek, plusz értesítés, amikor a mai üzeneted megérkezik.

Az AstroZone mobilapp a mai üzeneteddel, kártyáddal és horoszkópoddal egy telefonon
  • Reggeli üzenet, amint elkészül

    Push-értesítés a napi horoszkópodról és a mai tarot-lapodról. Nem kell keresned, megtalál.

  • Egy fiók, közös kreditek

    Amit a weben elkezdtél, az appban folytatod: a kreditjeid, a partnereid és a mentett elemzéseid mindenhol ugyanazok.

  • Tarot és tanácsadó a zsebedben

    Húzz lapot a buszon, kérdezz a tanácsadódtól sorban állás közben. A teljes AstroZone elfér a telefonodon.

  • Szólunk, ha mozdul az ég

    Retrográd, telihold, fontos tranzit a képletedben, az app időben jelez, hogy felkészülhess.

Ingyenes letöltés. Az iOS-változat hamarosan érkezik.

A Fénykép Hetedik Arca | AstroZone